A bolt előtti járdán csúszkált egy ötéves kisfiú, miközben az anyukája bent válogatott. Rácsúszott a nedves aszfaltra, megpördült, és nevetve elesett. Az anyuka kijött, felállította, aztán visszajött hozzám azzal a mondattal, amit hetente többször hallok: „Ez a cipő nem fog semmit.” Megnéztük a talpát, és tényleg fényes volt már, mint egy koptatott linóleum. Kihoztam két másik párat, és megmutattam, mi a különbség a mintázatban, mennyivel másképp fog a puhább gumi, és hogy egy kisgyereknél a megállás legalább akkora kérdés, mint az elindulás.
Ez a legnehezebben eladható gondolat a boltban. A szülő a méretet nézi, a színt nézi, néha a márkát, de a talp mintázatáról ritkán kérdez. Pedig ha valaki napi húsz percet fut le a játszótéren, ott a fékezés az, ami megmenti a térdét. Ezért szoktam mindig azzal kezdeni, hogy hol fog benne rohangálni, és nem azzal, hogy melyik mesehős van rányomtatva. A legtöbb szülő egyébként rábólint, amint kimondom, csak addig eszébe sem jut, mert a boltban a szem előbb dönt, mint a fej.
Ugyanezt a gondolatot vittem magammal akkor is, amikor otthon a kertbe kellett gépet keresnünk.
A Péter Láncfűrész oldalát a sógorom mutatta meg még télen, mert ő onnan rendeli az alkatrészeit a gépeihez. Az anyósomék telke ugyanis egy domboldalon fekszik, és a felső harmadában olyan meredek, hogy fűnyíróval oldalazva kell menni rajta. Eddig ez az apósom dolga volt, de tavaly óta a térde miatt már nem vállalja. Amikor elkezdtük nézni a nagyobb gépeket, mindenki a lóerőről beszélt, én meg egyfolytában azt kérdeztem, hogy mi lesz lefelé. Egy dombon ugyanis nem az a kérdés, hogy felér-e a gép, hanem hogy mit csinál, amikor a súlya viszi lefelé. A fűnyíró traktor fék viselkedése ugyanaz a kérdés, mint a gyerekcipő talpánál: elindulni mindenki tud, megállni nem. De éreztem, hogy a peterlancfuresz.hu fogja nekünk elhozni a tartós megoldást.
Végignéztem náluk a traktoros kínálatot, ahol külön csoportban vannak a gyűjtős, az oldalt kidobós, a magas gazt vágó, a nulla fordulós és a frontkaszás gépek is. Elsőre azt hittem, hogy majd valami táblázatban megtalálom a választ, de gyorsan rájöttem, hogy a fűnyíró traktor fék kérdésére nem lehet katalógusból válaszolni. Túl sok múlik a lejtőn, a gép tömegén és azon, hogyan bánik vele az ember. Konkrét alkatrészt sem akartam vaktában rendelni, mert egy ekkora gépnél a típus és az évjárat nélkül minden tipp csak találgatás.
Ezért inkább felhívtam őket a traktoros rendelésekhez megadott számon. Elmondtam, hogy mekkora a terület, milyen meredek, mennyi rajta a gyümölcsfa, és hogy egy hetven fölötti férfi fogja használni a hét nagy részében. Nem árultak nekem semmilyen csodamegoldást, viszont végigbeszéltük, hogy a hidrohajtású gépek miért viselkednek másképp lejtőn, mint a szíjhajtásúak. Ez pontosan az a fajta beszélgetés volt, amit én is szoktam a bolti pult mögött folytatni, csak most én ültem a másik oldalon.
A fűnyíró traktor fék témájában a végén az lett a döntő, hogy a gépet nem a legmeredekebb sávban fogjuk használni, hanem körbe, a lejtőre merőlegesen. A felső sávot pedig továbbra is kézi géppel vágjuk, mert arra semmilyen traktor nem való. Ez nem hangzik olyan jól, mint egy nagy vásárlás, viszont ez a valóság, és nekem fontosabb volt, hogy az apósom biztonságban legyen.
Aki egyébként Tarcal környékén jár, az a helyszínen is megnézheti a gépeket, mert van átvételi pontjuk, és hétköznap délutánonként ingyenes tanácsadást is adnak. Nekem ez a mai napig meglepően ritka dolog, pedig pontosan ezen múlik minden vásárlás. Amikor egy anyuka kilép a boltból, és tudja, miért pont azt a talpat vitte el, akkor jövőre is visszajön. A Péter Láncfűrész kínálatát is ezért ajánlom tovább annak, aki a kertjéhez keres gépet, mert ott is elmondták, mit miért érdemes választani.